Hibásan a tökéletes
A macskám külseje azóta is megosztja az ismerőseimet. Hozzám hasonlóan sokan gondolják úgy, hogy a felemás szemek lélegzetelállítóan csodaszépek, de volt már, aki azt mondta, hogy ijesztőnek találja.
Az viszont biztos, hogy valódi testi fogyatékosságáról, vagyis a süketségről hajlamos vagyok teljesen megfeledkezni. A barátaim gyakran percekig ciccegnek, mikor eszembe jut szólni nekik, hogy úgysem hallja őket. „Nem is mondtad, hogy süket!” – vetik ilyenkor a szememre.
Nem, hiszen annyi mindent tudnék elmondani róla, percekig mesélhetnék a sokkal fontosabb tulajdonságairól, amelyek mellett a hallás hiánya csak jelentéktelen apróság. Azt hiszem, így van ezzel mindenki, aki fekete, vak, sérült, vagy más, hátrányos helyzetű állatot visz haza. Ha tehetném, újra ezt a hibásat választanám. Mert nekem ő a tökéletes. Olvass még a témában
