Megpróbáltuk megérteni, mi hiányzott
Volt egy este, amikor végre leültünk beszélgetni, ő a konyhaasztal egyik oldalán, én a másikon, pont úgy, ahogy azon az estén is, amikor megjött az az sms. Azt mondta, nem tudja, meg tud-e bocsátani, de azt is mondta, hogy szeretné megpróbálni megérteni, mi hiányzott nekem, ahelyett hogy csak ítélkezne. Én meg ültem ott, és először éreztem úgy, hogy nem a lebukás szégyene húz lefelé, hanem a felismerés, hogy tényleg elhanyagoltam valamit, amit pedig nagyon szerettem volna megőrizni.
Azóta eltelt egy jó pár hónap. Törölt szám, törölt üzenetek, néha mégis eszembe jut a hangja, ahogy visszakérdezett: „Mióta?” Nem tudom, hogy a házasságunk valaha teljesen olyan lesz-e, mint azelőtt volt, és azt sem tudom, hogy egyáltalán szabad-e ezt remélnem. Csak azt tudom, hogy amikor legközelebb valaki idegen kedvessége felmelegít egy hideg estén, előbb magamnak teszem fel a kérdést, amit ő tett fel akkor, a konyhaasztalnál ülve, a leszűrt tészta gőze mellett.
Következő cikkünk„Azt hittem, barátok vagyunk, de így is csak a bugyimba akart kerülni” – Házas férfiak és az ő barátságaikFérfi és nő között igenis létezik barátság, vagy mégsem...? Csabával 16 évesen ismerkedtünk meg egy borzasztó diákmunkán, amit csak a gyors összehaverkodásunk tett elviselhetővé. Finoman próbálkozott, finoman visszautasítottam, ő pedig kedvesen tudomásul vette – és eltelt 12 év, szoros barátságban. Végigcsináltunk együtt nagy…Csütörtök reggel elküldjük a hét legolvasottabb Szerelem-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
