A minta
A két macskámat hozom fel példának. Mindketten szeretnek kiszökni, és a régi lakásban balról nyílt a bejárati ajtó. Az okosabbik cicám ezért mindig a bal oldalra ült – amikor hallotta a zárban csörögni a kulcsot – hogy minél nagyobb eséllyel lóghasson meg. A tökfej macskám nem volt ilyen kifinomult, és nem alkalmazott semmiféle stratégiát: mindig ezerrel sprintelt, ha nyílt az ajtó és így próbált kiszaladni. Amikor elköltöztünk, az új lakásban jobbról nyílt az ajtó, és az okos cicám még egy hétig a bal oldalon ücsörgött és az ajtó és a fal közé esett csapdába, mire rájött, hogy itt a másik oldalra kell ülnie. A butus cicám viszont ugyanolyan lelkesedéssel rohant, hogy szökjön. A tanulság az, hogy nem zavarhat be egy új minta, ha olyan buta vagy, hogy eleve fel sem ismered a mintát.
