Szerelem / Párkapcsolat

Boldogan éltek, míg meg nem haltak – csak mese az egész?

Már gyerekkoromban tudtam, hogy diplomás férjem lesz, 27 évesen szeretnék szülni, ahogy az anyukám, és két gyereket szeretnék, egy fiút és egy lányt, legfeljebb egy-két év korkülönbséggel. Nem hinném, hogy a szüleim mondták ezt így meg konkrétan, mégis a környezetem azt sugallta, hogy így kell élni boldogan, és ezt a mintát láttam. Aztán a valóság más lett: a férjemnek nincs diplomája, én 38 évesen szültem, és csak egy gyerekem van, mégis boldognak tartom magam.

Gondolom más is járt hasonló cipőben, és akár az is előfordulhat, hogy a családi minta mellett nyíltan meg is mondják a gyereknek, hogyan éljen boldog életet. Pedig az, ami egyeseknek működik, nem biztos, hogy másoknak is az üdvösséghez vezető út. A tökéletes életnek nincs receptje.

Az egyik ilyen mítosz, amely masszívan él bennünk, felnőttekben, hogy a gazdagság boldoggá tesz. Pedig a pénz és a gazdagság egyáltalán nem jelent garantált boldogságot. Ha van elég pénzed ahhoz, hogy kényelmesen megélj, kifizesd a számlákat, elmenj egy évben kétszer nyaralni, illetve eljárj szórakozni a barátaiddal, valószínűleg mindened megvan, amire vágysz. Ennél több pénztől már nem leszel boldogabb. Sőt, kényelmetlenül érzed tőle magad.

Az egyetlen baj a pénzzel, hogy beszippant, függővé tesz, és aztán az Isten pénze sem lesz elég, mindig többet akarsz.

Meg kell tanulni, hogy ne mindig többet akarjunk, hanem tudjuk, mikor van elég.

Legyen jó munkád, karriered, státuszod. A státusz és a karrier valóban fontos dolog, de messze nem hordozza azt a boldogságot, amire vágyunk. Azt gondolnánk, egy bankár vagy egy jogász boldog, pedig a felmérések azt mutatják, hogy a fodrász és a virágárus sokkal boldogabb, és elégedettebb a munkájával. Ők olyan emberek között vannak egész nap, akiket kedvelnek, és azt csinálják, amit szeretnek. Nem mellesleg, látják a munkájuk gyümölcsét. Ezek fontos jellemzői a jó munkának, és nem csak a pénz számít, amit keresünk, vagy a státusz, amit nyerünk vele.

Találd meg az igazit. Enélkül soha nem lehetsz boldog. Jobb, ha tudjuk, hogy nem létezik az igazi, mert rengeteg ember alkalmas lenne arra, hogy ő legyen számunkra az igazi. Ha megtaláltuk azt, akit szeretünk, ahhoz, hogy boldogok legyünk, szenvedélyes szerelemmel kell őt szeretnünk.

A szenvedély azonban minden normális párkapcsolatban legfeljebb egy-két évig tart.

Egy működő párkapcsolatban, ha szeretnénk összeházasodni, gyereket nevelni, élni a mindennapi életet, a szenvedély előbb-utóbb kikopik. Ez nem jelenti azt, hogy nem szeretjük a párunkat, de egészen másképp.

Házasodj meg – halljuk gyerekkorunktól kezdve, mert akkor leszünk boldogok. Sokak számára a házasság valóban lehet boldogító, és állítólag a férfiak egészségesebbek, ha házasságban élnek, de nem mindenki alkalmas erre, és nem mindenki érzi magát boldognak a házasságában. A nők esetében azok élnek tovább, akik soha nem házasodtak meg. Nem érdekes, hogy legtöbbször annyira sajnáljuk őket, hogy vénkisasszonyok maradtak? Pedig a legtöbben sokkal egészségesebbek és boldogabbak, mert soha nem mentek férjhez.

Legyenek gyerekeid. Vannak, akik nagyon vágynak gyerekekre, és vannak olyanok is, akik nem szeretnének gyereket. Az a mítosz él bennünk, hogy a gyerekek boldoggá tesznek. Pedig egyáltalán nem a gyerektől leszel boldog.

Az vitathatatlan, hogy rengeteg boldogságot tudnak hozni az életünkbe, és gyakran értelmet is adnak az életünknek, ugyanakkor sok a stressz, az aggódás, ami gyerek nélkül nem lenne.

Ezek a mítoszok azt sugallják, hogy mindenki csak ugyanazt az utat bejárva lehet boldog, és aki nem ezek szerint éli az életét, azt bírálhatjuk. Pedig mindenki meg kell találja a saját útját a boldogsághoz. Nincs egyetlen üdvözítő út mindenki számára.