Kezdetben mindenki ugyanúgy gondolkodik: „Ugyan, én előbb-utóbb úgyis találkozom Vele, biztosan nem fogom az interneten keresgélni, meg egyébként is, online nem lehet rendesen ismerkedni”. Mióta átléptem a tinédzserkor küszöbét, én is ezt az elvet vallottam – leszámítva azt a rövidke időszakot, amikor órákat töltöttem el a gép előtt cseteléssel. Persze sose találkoztam senkivel, 16 évesen kinek van erre bátorsága? A lényeg, hogy mindig úgy gondoltam, a netes ismerkedés azoknak van, akik élőben kevésbé tudnak feloldódni idegenek társaságában. Akiknek kell egy kis idő, hogy önmagukat tudják adni. És számomra pont ez a „rákészülés” vette el a szerelembeesés varázsát.
Az első próba
Az utóbbi időben azonban megváltoztak a dolgok; hirtelen itt ez a sok randi app, mindenki fent lóg a Facebookon, és már többet beszélgetünk a legközelibb barátainkkal is online, mint élőben. Úgyhogy elgondolkodtam: lehet, hogy a modern technológia fejlődésével együtt mi magunk is változunk? Ahogy kifejezzük magunkat, ahogy ismerkedünk – talán az internet nem is „szerelemromboló szörnyeteg”, hanem csak újabb kapukat nyit meg előttünk, hogy végül a megfelelő ház ajtaján kopogtassunk be.
Persze ezek a gondolatok nem a semmiből férkőztek be a fejembe. Hétfőn munka közben feltűnt, hogy az egyik munkatársam szinte megállás nélkül a telefonját nyomkodja, és időnként egy mosoly is átfut az arcán. Noha tudom, hogy nem illik mások magánéletében vájkálni, nem bírtam visszafogni magam, muszáj volt rákérdeznem, ugyan mi tudja ennyire lekötni a figyelmét lassan 4 órája. Olvass még a témában
– Pár napja letöltöttem egy ismerkedős appot, gondoltam adok neki egy esélyt. Az egyik barátnőm kezét nemrég kérte meg a pasija, akivel ezen keresztül találkozott, de egy másik ismerősöm is kipróbálta még ősszel, és már két hónapja van párja.