Persze ez a mondat senkinek sem ismeretlen. Most komolyan, létezik olyan nő a világon, akinek ez még ne hagyta volna el a száját egy rémes randi, egy szakítás, vagy egy vita után? Ez persze általában annyira komoly, mint amikor összefutsz egy idegesítő volt osztálytárssal, és megjegyzed, hogy „feltétlenül össze kell futnunk valamikor egy kávéra„. (Mondjuk úgy 1000 év múlva ráérsz…?) De az a helyzet, hogy én mosttényleg úgy érzem, egyáltalán nem érdekel már a „pasi vadászat„.
Helyette inkább otthon maradtam a hétvégén, és olyan izgalmas programokkal kötöttem le a figyelmem, mint a fürdőszoba takarítás és a ruhatáram ellenőrzése. A tervem az volt, hogy megszabadulok az összes felesleges göncömtől, de természetesen semmit se dobtam ki, mert hát ki tudja, mikor lesz ismét szükségem arra a csőtopra, amit még a fősuli elején vettem meg? A nagy gardróbfrissítésből aztán a telefonom csörgése zökkentett ki: anyukám volt az, aki rövidesen segített rávilágítani, mennyire elszállt a motivációm az ismerkedés terén.
– Na és mik a tervek a hétvégére?
– Lehet, hogy lemegyek majd a boltba, de nagyjából ennyi. Olvass még a témában
– Semmi randi? Nincs a láthatáron valami kedves srác?
– De még a horizonton túl sem, anyu. Meg igazából, ha belegondolok, nincs is kedvem randizni mostanában. Lehet, hogy szünetet tartok – közöltem magabiztosan, amire annyi volt a reakciója, hogy „és eddig akkor mit csináltál?”.
