Ahogy ott ültem a laptopom előtt, mintha villám csapott volna belém, ráeszméltem. Az elmúlt években hazudtak nekem, felültettek, megcsaltak, és a szívem is összetörték. Amikor pedig valaki rákérdezett a korábbi kapcsolataimra, csak ezek a rossz dolgok jutottak eszembe. És talán épp ez a baj velem. Talán ahelyett, hogy ennyire ragaszkodom a csalódásokhoz, inkább el kellene engednem őket. Hiszen valójában mennyi csodálatos emléket hoztak magukkal, amiket részben már el is felejtettem. Az első csókok, az első szeretlek, vagy a pillanat, amikor az éjszaka közepén egy „hiányzol” üzenetre ébredtem fel. Lehet, hogy először nekem kell változnom, hogy minden más is megújuljon körülöttem…
Úgyhogy kinéztem az utcán sétáló emberekre, hallgattam a nevetésüket, figyeltem a lágy esti szellőt, és megkérdeztem magamtól:
Létezik ennél tökéletesebb nap ahhoz, hogy megváltoztassak egy életet, egy személyiséget… egy esetleges jövőt?
Csakhogy ezúttal nem a saját hibáimat fogom összegyűjteni, hiszen ezekre épp eleget gondolok nap mint nap. Jobb ötletem támadt. Mi lenne, ha inkább azt dönteném el, ki szeretnék lenni? Olvass még a témában
„Légy negatív, pofázz vissza és ne csinálj gyereket” – 10 tanács, ami javítja az életminőséged, de úgyse fogadod meg
„Nem dicséred meg és úgy érzi, ő sosem lesz elég” – Ezért csal meg a pasid
„Nem tragédia, hanem természetes szelekció” – Nők gondolatai a „férfi magány világjárványról”
Nem kellesz eléggé? – Van, hogy egy kapcsolatot már nem megmenteni, hanem elengedni kell
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Csütörtök reggel elküldjük a hét legolvasottabb Szerelem-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
