Nem mondom, nekem is megfordult a fejemben, hogy követnem kéne barátnőm képzeletbeli reakcióját. De amikor ránéztem Gergőre, észrevettem, hogy teljesen össze van törve. Eddig fel sem tűnt, hogy milyen szomorú a tekintete, és mennyire kétségbe van esve. Úgy éreztem, ha most tényleg lelépek, azzal csak taszítok rajta még egyet a szakadék felé. Szóval arra gondoltam, segítek neki. Na nem abban, hogy féltékennyé tegye a barátnőjét. Ehelyett karon ragadtam, és arrébb hívtam egy épülethez, ahonnan az exe nem vehet észre minket, ha épp kisétálna az ajtón.
– Oké, figyelj ide. Azzal, hogy féltékennyé teszed a lányt, még nem fog hirtelen ismét beléd szeretni. Sőt, ha érez is irántad még valamit, ezzel csak összetöröd a szívét. Komolyan el akarod szúrni az esélyeidet? Szerintem sem. Szóval, elmondom, hogy egy ilyesmi helyzetben én minek örülnék. Hívd el randizni. De ne valami kávézóba, vagy moziba. Emlékszel még a legelső randevútokra? Na, éljétek újra. Vidd el ugyanarra a helyre, beszélgessetek a régi dolgokról, nosztalgiázzatok. És szépen lassan szóba jönnek majd az érzelmeitek, és aztán… Aztán kiderül. Ha mindent megtettél, már többet úgysem tudsz.
Gergő arcáról lerítt, hogy hirtelen nem tudja hova tenni a tanácsomat, annyira nem számított erre. Szerintem lélekben már ő is a Kitti-féle reakciót várta, ezért kellett néhány másodperc, hogy feldolgozza a hallottakat. Aztán csak bólintott egyet, hogy tudassa velem, eljutott hozzá az információ, és megfogadja a tanácsot, majd elindult vissza az irodaház felé. Olvass még a témában
Nem egészen két és fél órával a randi kezdete után már otthon ültem, a kanapé szélén, a kedvenc mackónadrágomban. Óriási mázli, hogy nem fűztem nagy reményeket a találkozóhoz, különben most lehet, hogy egy icipicit magam alatt lennék. Ezúttal komolyan gondoltam, amit néhány nappal korábban is eldöntöttem; egy időre abbahagyom az ismerkedést. Többet nem aggódom amiatt, hogy nincs senkim, hiszen az agyonstresszelt találkozók úgysem vezetnek célra. Sem pedig azok, amikre csak azért megyek el, hogy legalább valamiféle kamu szerelmi életem legyen – erre tökéletes példa volt a mai. Persze az ilyen döntésekhez mindig jól jön egy kis támogatás, így felhívtam Kittit, hogy elmeséljem neki a találkozómat. Ahogy azt eddig is sejtettem, a legjobb barátnőm „azzal a lendülettel hozzávágta volna a cipőjét”, majd lelépett volna. Csak néhány nap múlva bizonyosodtam meg arról, hogy bár ez is elég hatásos megoldás, az enyém se volt olyan szörnyű.
