A jelenségnek neve is van a pszichológiában, és sokkal többről szól, mint a horoszkópokról.
Az egészet egy amerikai pszichológus, Bertram Forer kísérlete indította el a negyvenes évek végén. Forer egy személyiségtesztet töltetett ki a hallgatóival, majd mindenkinek ugyanazt az általános jellemzést adta vissza, azt a látszatot keltve, hogy az kifejezetten az ő válaszaikból készült. A diákok egytől egyig azt mondták, a leírás elképesztően pontosan illik rájuk. Csakhogy a szöveg mindenkinél szó szerint ugyanaz volt, tele olyan megállapításokkal, amelyek szinte bárkire ráhúzhatók.
Mit mondott valójában a szöveg?
A híressé vált leírásban olyan mondatok szerepeltek, hogy az illető szereti, ha mások kedvelik és csodálják, ugyanakkor hajlamos önmagával szemben kritikus lenni, van benne kihasználatlan, be nem vallott rejtett potenciál, és néha komoly kétségei támadnak afelől, hogy jól döntött-e. Ezek a mondatok azért működnek olyan jól, mert szinte lehetetlen, hogy valakire ne illjenek legalább részben. Mindannyiunkban van bizonytalanság, mindannyian szeretnénk elismerést, és mindenkinek voltak már pillanatai, amikor kételkedett saját magában. Olvass még a témában
„A srác, aki a suliban csúfolt, hogy szegények vagyunk, most hajléktalan” – Hogyan szembesültél a karma hatalmával?
Elegünk lesz valaha az AI-hazugságokból? Vagy már soha nem lesz zavaró, hogy nincs a tartalom mögött emberi jelenlét?
Spórolásra születtél vagy luxusfüggő vagy? Válaszolj erre a 16 kérdésre és kiderül az igazság!
„Ha nekem van hobbim: rossz anya vagyok, de ha a férjemnek, akkor ő a szenvedélyének él” – Kettős mérce a nemek között
Nem azért érezzük pontosnak a horoszkópot, mert eltalálja, kik vagyunk, hanem mert olyan tág, hogy szinte lehetetlen nem belelátni magunkat.
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
