Lenézve
Amint a barátnőm ujjára került a drága jegygyűrű, elkezdett lenézni minket, régi barátait. Mintha azzal, hogy hozzáment egy pénzes vállalkozóhoz, bekerült volna valami elitbe és már nem vegyülhetne velünk, pórnéppel. A változás instant volt, azonnal felsőbbrendűvé vált és érezhetően lenézett minket. A szokott törzshelyünket – ahol ő is ezerszer járt – leszólta („Bocs lányok, én már nem járok ilyen tré helyekre”), kigúnyolt minket, amikor bulizni hívtuk („Lányok, nem vagytok már kicsit öregek a diszkóhoz…?”) és „nagyvonalúan” megkérdezte, nincs-e kedvünk elutazni vele – és a férje haverjainak feleségeivel – Balira, amiről jól tudta, hogy egyikünk sem engedheti meg magának.
