Fontossági sorrend
Anyám karrierista nő volt, öcsémmel kiskorunkban alig láttuk, mert mindig dolgozott és utazott. Apánk és nagymamánk nevelt minket és mindig nehezteltem anyára, amiért elhanyagolta a családját a munkája miatt. Négy éve voltam házas – tehát még tartottak a boldog évek – amikor két dolog történt egyszerre: anyósom leesett lábról és ápolást igényelt, én pedig kaptam egy álláslehetőséget külföldön. Szeretném azt mondani, hogy őrlődtem, de az igazság azt, hogy egyetlen percig nem volt kérdés, hogy pakolok és megyek. Vissza sem néztem, a válást is az új országból intéztem, ahol azóta is élvezem az új pozíciómat.
