Balansz
Van, hogy nehéz egyedül, de ha mérlegre teszem a magányt és a lelki békém, akkor mindig arra jutok, hogy mégiscsak jobb egyedül.
Alkony
Sosem éreztem hiányát egy férfinak, de nemrég betöltöttem az 50. életévem, és megcsapott az elmúlás szele. Most először érzem úgy, hogy nem akarok egyedül megöregedni, szeretnék egy társat.
A pánik
Fiatalon voltak pasijaim, de komoly kapcsolat egyikből sem lett. Mindig egyedül éltem, de nem bántam, mert sosem akartam gyereket, így nem volt prioritás, hogy „párt találjak.” A barátnőim házasodtak, gyerekeket szültek, majd elmúltak negyven évesek és elkezdtek szép sorban elválni. Volt, akit fiatalabbra cserélt a férje, és volt, aki maga állt fel, miután nagyobbak lettek a gyerekek. Most mindannyian próbálnak visszatérni a randizás világába és pánikolnak, hogy milyen borzalmas az egész ismerkedés „kultúra” – illetve inkább annak hiánya. Félnek, hogy örökre egyedül maradnak, és én megértem, hogy nehéz pár nélkül maradni sok-sok év házasság után, de csak mosolygok, mert azt a szingli létet – amitől ők rettegnek – én nem cserélném el semmiért. Olvass még a témában
Testen belül ragadt eszközök? Óriási bakik szex játékszerekkel
Zuhanyzó szex, gyűrű a sütiben, séta az esőben: 10 romantikus dolog, ami valójában borzasztó
„Vigyázz a kanapéra!” – 30 lelombozó mondat, amit ne mondj szex közben
10 igaz történet, amikor valaki rossz párt választott és a barátoknak igaza lett
