Pedig már régen nem járok iskolába, nincs becsengetés, nincs bevásárlás anyával és a húgommal, nincs órarend. Mégis, augusztus közepe felé egyre gyakrabban érzem, hogy a gyomrom összeszorul, és egy kis hang a fejemben azt súgja: valaminek itt vége.
Nem vagyok ezzel egyedül – és talán te sem
Rákerestem erre az érzésre, hátha mások is ennyire mélyen éreznek egy időszakkal kapcsolatban. És kiderült, hogy tényleg nem csak én tapasztaltam ezt. Egy walesi terapeuta, Ginny Scully nevezte meg a jelenséget: ez bizony az őszi szorongás. Ő azt figyelte meg, hogy nagyon sok embernél már augusztus végén, szeptember elején megjelenik a szorongás, feszültség, mintha valami készülődne. Nem klinikai depresszió, nem hivatalos diagnózis – csak egy furcsa, nehezen megfogalmazható, mégis nagyon valóságos érzés.
És ha belegondolunk, logikus is: az ősz nemcsak új évszakot, hanem új rendszert hoz. Új időbeosztást, új feladatokat, visszatérést a pörgésbe. Olvass még a témában
Ez akkor is megtörténik, ha nem változik látványosan semmi az életedben, a tested, az idegrendszered, a lelked valahogy emlékszik rá, hogy ez az időszak mindig is a valami végét és egy másik dolog kezdetét jelentette egyszerre.
A nyár utolsó heteiben a teljesítménykényszer is felerősödik
Nekem az augusztus másik buktatója a teljesítménykényszer és a FOMO. Az az érzés, hogy „ki kellett volna használni a nyarat”, nem voltam eleget a vízparton, nem barnultam le és nem pihentem ki magam annyira, amennyire szerettem volna. És az a baj, hogy a nyár pont nem erről kéne hogy szóljon, hanem arról, hogy lelassulunk, hagyjuk a napokat hömpölyögni, csak úgy vagyunk. Csak a közösségi média, a reklámok, és a belső hang mondja azt, hogy még ezt is meg kellett volna élni. De augusztus végére már nem lehet bepótolni az összes pihenést, nyári élményeket.
A vasárnap-szindróma: a holnap már nehéz
Van egy másik érzés is, ami nagyon hasonlít erre: a vasárnap este. Amikor még szabad vagy, de már nem tudsz felhőtlenül örülni, mert a hétfő árnyéka ott lebeg a fejed fölött. Ezt nevezik „Sunday scaries”-nek – és sokan küzdenek vele. Ilyenkor már nem pihensz, csak készülsz valamire. Ez az előreszaladó szorongás tipikus tünete a túlterhelt elmének. És teljesen érthető, ha a vasárnapokat és az augusztust is nehéz elviselni emiatt. Olyan, mintha a jelen pillanat már nem számítana, mert az agyad már rég a következő kihívásnál jár.
Hogyan lehet ezt az érzést enyhíteni?
Nehéz, de nem lehetetlen. Mert ha tudatosítod, hogy ez egy visszatérő, évről évre ismétlődő hullám, akkor kicsit kevésbé tud majd magával sodorni. Nekem ezek a dolgok segítenek ilyenkor:
- Szeptemberre is szervezek „nyári” programokat. Egy piknik a parkban, egy nap a strandon, egy laza reggeli a teraszon – attól, hogy véget ért a naptári nyár, még lehet benne részed. Sőt, szeptember eleje sokszor sokkal kellemesebb is az időjárás szempontjából. Ilyenkor még beleférhet egy kisebb-nagyobb utazás, ami garantáltan meghosszabbítja a nyarat.
- Tudatos napirendet alakítok ki. A rutinhoz való visszatérés félelmetes is lehet, de ha én alakítom ki – nem mások szabják rám –, akkor kontrollt ad. Egy laza, de stabil reggeli rutin például csodát tud tenni.
- Engedem, hogy legyen egy kis űr. Nem próbálom betömni minden percemet. Megengedem magamnak, hogy ne legyen mindig jó kedvem. Nem minden napnak kell produktívnak lennie – az augusztus sem erről szól.
- Nem zárkózom be. Szervezek programokat másokkal, akár egy gyors kávét, akár egy vacsorát, grillezést, bármit, ami során találkozhatok a barátokkal, családdal.
Nem a nyár hibája, nem is az őszé, hanem az átmeneté és az újrakezdés előtti csendé. Ha most te is úgy érzed, hogy nehéz örülni az utolsó nyári napoknak, ha furcsán zaklatott vagy és nem tudod, miért – tudd, hogy nem vagy egyedül. Sőt, lehet, hogy pont ez az érzékenység az, ami miatt sokkal mélyebben tudod majd megélni azt is, amikor visszatér a fény.
És addig is: vegyél egy nagy levegőt, nézd meg, ahogy a nap még mindig besüt az ablakon. Emlékeztesd magad arra, hogy bármi is jön, te már sokszor átvészelted ezeket az átmeneteket, szóval most is menni fog.