Amit tudni akartam – és amit nem
Az éves előrejelzésemet tekintve kaptam egy hosszú, visszahallgatható és részletes elemzést. Azt kell mondjam: telitalálat volt. Utólag is úgy látom, hogy tényleg rengeteg minden „bejött”, amire az asztrológus utalt. Voltak benne súlyosabb dolgok is, például egy érzelmileg kimerítő, nehéz időszak januártól tavasz végéig. Akkor még nem tudtam, mire számítsak, de készültem, hogy jönni fog valami megterhelő.
Sokat találgattam, mi vár majd rám. Betegeskedik a kiskutyám, talán vele lesz valami? Egyre idősebbek a szüleink, esetleg ők „kerülnek sorra”? Aztán amikor ősszel a kislányom apukáját bejegyezték egy januári műtétre, teljesen frászt kaptam. Rutinműtétnek számított, de nekem hónapokon át görcsbe állt a gyomrom, ha szóba került. Mi lesz, ha mégsem sikerül? Mi van, ha „ez az”, ami padlóra küldi a családot? Mit csináljak, ha előre tudom, hogy nehéz lesz, de mégsem tehetek ellene semmit?
Szerencsére minden rendben ment és a műtét zökkenőmentes volt (ráadásul a többiekkel sem történt semmi rossz). Teltek a hónapok és rájöttem: a fájdalmas, nehéz időszak nem kívül történt, hanem belül. Ebben a néhány hónapban ugyanis heti rendszerességgel jártam női körre és családállításra. Olyan régi traumák, minták jöttek felszínre, amiket addig mélyen elrejtve cipeltem és ez lelkileg tényleg megviselt. Olvass még a témában
