Van az a pont, amikor már nem lehet legyinteni az anyósra. Amikor nem csak néha szól bele, hanem folyamatosan ott van – a döntéseinkben, a lakásunkban, sőt, néha a legintimebb pillanatainkban is. Sokan legyintenek, hogy „ugyan, ilyen minden családban előfordul”, de ezek a férjek nem apróságokról mesélnek.
Egyeseknél az anyós választja ki a gyerek nevét, másoknál a kanapét – de van olyan is, aki szó szerint beállít a hálószobába vacsoraidőben.
A gyerekünk nevét is az anyóson keresztül kellett jóváhagyatni
Amikor a feleségem teherbe esett, azt hittem, ez az időszak rólunk fog szólni. Aztán jött az első névötlet – én mondtam egy nevet, ő tetszett neki, de azt válaszolta: „Megkérdezem anyát is.” Innentől kezdve úgy éreztem, mintha minden döntésünket egy harmadik fél hozná meg. Milyen pelenka legyen, milyen babakocsi, mi legyen a szülésnapi ajándék egymásnak… minden átment anyósom szűrőjén. Már nem csak idegesített – sértett is. Mintha a véleményem kevesebbet érne. És azóta sem változott sokat. Olvass még a témában
