Apró jelei annak, ha egy anyának nem elég jó a lánya

Életünk során természetes találkozni a „nem vagyunk elég jó” a szüleinknek érzéssel, pláne, ha még magas elvárásokat is támasztanak velünk szemben. Azonban egy anya-lánya szövetségben jóval sérülékenyebbek a dolgok, így fokozottan szembesülhet a gyerek ezzel az érzéssel. Akár már egész korán, gyerekként is megtapasztalhatja egy lány, hogy milyen az, amikor édesanyja nehezen fogadja el. Ez korántsem biztos, hogy reális állítás, viszont amíg a gyerek ezt érzi, addig szinte teljesen mindegy, hogy a szülőt milyen jó szándék vezérli.

Gyerekkorban alakulnak ki az alapvető személyiségjegyeink. Ekkor vagyunk a legsérülékenyebbek, hiszen még nem ébredtünk tudatunkra, nem tudunk megfelelően kiállni magunkért. Főleg akkor nem, ha még otthon sem kapjuk meg a megfelelő támogatást arra vonatkozóan, hogy elég jók vagyunk. Egy lány életében az elsődleges referenciaszemély minden esetben az anyukája.

Az ő szava szent, ezért bármit elhisz neki, hiszen ő a példa előtte. Amikor egy anyuka elkezdi kritizálni kislánya viselkedését, amiért túl harsány, hiperaktív, vagy éppen visszahúzódó, akkor ez minden esetben kritikaként csapódik le a gyerekben és mivel a gyerek elsődleges célja a szüleinek való megfelelés, tudattalanul lemond önmagáról, hogy szülei kedvében járjon.