Tudom, hogy klisé, tudom, hogy százszor hallottam másoktól, de nem tudok mit tenni, most én is arra gondolok: hogy történt mindez ilyen gyorsan?
Mintha tegnap lett volna, hogy először öleltem magamhoz a kórházban. Még mindig érzem az illatát – azt az ismeretlen, mégis azonnal ismerős babaillatot, amit soha semmivel nem lehet összetéveszteni. Amit ezer közül is felismertem volna, és amit néha, ha mellém bújik a kanapén, mintha halványan, derengve még mindig ott éreznék a hajában.
Nemrég 56-os rugdalózókat válogattam neki, és remegő kézzel bújtattam bele az apró lábakat, mert azt sem tudtam, hogyan kell megfogni őket – most tornacipőt keresek, amin majd a bordásfal tetejére mászik.
És miközben próbálom észben tartani, hogy mit hol mennyiért láttam, mit mikor lesz érdemes megvenni és mi az, amit már kihúztam a listáról, az agyam hátsó zugában ezernyi kérdés kavarog. Hogy hány rekeszes a tolltartó, vagy csatos vagy zipzáras legyen a hátizsák, azt még el tudom dönteni. De olyan sok minden van, ami már nem rajtam múlik majd. Olvass még a témában
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
