A lakótárs
Éppen órára baktattam az egyetemen, amikor elöntött egy borzongató érzés az egyik szobatársammal kapcsolatban, de úgy, hogy alig kaptam levegőt. Azonnal elkezdtem a kolesz felé rohanni és amikor berontottam a szobába, a földön feküdt és rángatózott. Akkor volt élete első epilepsziás rohama.
A tábor
11 évesen a kedvenc nyári táboromban voltam. Jól éreztem magam, de egyik nap úgy éreztem, valami baj van otthon. Egész délután ordítva sírtam és cirkuszoltam a tanároknak, így nem volt más választásuk, fel kellett hívniuk apámat, aki értem jött. Először bosszúsnak láttam, de végül nagyon jó hangulatban telt a hazaút. Mondtam neki, hogy úgy éreztem, apával és anyával kell lennem, ezért sírtam. Húsz évvel később, húgom esküvőjén kicsit felöntött a garatra és amikor kettesben maradtunk elmondta, hogy annakidején aznap este akart elhagyni minket. Már össze is voltak pakolva a cuccai, de a hazaút velem ráébresztette, hogy a családja az élete értelme.
