Melyek voltak az Ön számára az eddigi legmeghatározóbb pillanatok a farmon?
Érkezett hozzánk egyszer egy izomsorvadásban szenvedő látogató, aki már nem tudott sétálni. Így beült az istállóba, az összes ott lévő alpaka pedig odabújt hozzá. Nagyon jó élmény volt számára, és nekem is felemelő érzés volt, vele azóta is levelezünk. Egyszer pedig, amikor érkezett hozzánk egy család, az anyukával egyik alpaka sem akart sétálni. Ekkor a gyermeke azt mondta neki, hogy biztosan azért, mert „anya, te olyan sok vagy”.
Egy elképesztően aranyos, kedves hölgy volt, de látszott, hogy tényleg szeret nyüzsögni, amit az alpakák is megéreztek, és féltek tőle. Bár először rosszul érintette, másnap felhívott, hogy elmondja, tanulságos volt számára az eset, és úgy érzi, hogy most már elindult az önismereti útján. Illetve van egy hároméves kisfiú is, aki rendszeresen szokott velünk sétálni, hogy egy kissé lelassuljon. Jó látni, ahogyan ő is minden alkalommal jól érzi magát nálunk.
