Először jó bulinak tűnt.
Két nap a hegyekben, jó levegő, finom ételek, játékos vállalati tréning a munkatársakkal, „Egységben az erő! Csapatmunka lesz! Összecsiszolódunk!” felkiáltással. Másodszor már alábbhagyott a lelkesedés: gyalogtúra mázsás málhákkal a vállakon, „Gyorsan! Többet! Messzebb!” jelszóval.
Harmadszor rémálommá vált: lapos kúszás a zuhogó esőben, sárdagasztás egy hülye kabalafigura után kutatva, „Ki kell bírnod! Nem lehetsz a leggyengébb csapatjátékos! Nem kockáztathatod a társaid helyzetét! Nem vallhatsz kudarcot!” szavakat harsogva.
Még a szabadidődben is teljesítményre kényszerítenek, porig aláznak, eltipornak…
Megtehetik, hogy ne csak az időd, a tudásod felett rendelkezzenek, hanem a méltóságodat, a lelkedet is megvegyék – minimálbérért.
Meg is teszik.
Mert manapság sajnos muszáj hagynod, hogy így legyen.