A semmittevő
A családom gyerekkoromtól kezdve mondogatta nekem, hogy lusta vagyok, pedig én mindig igyekeztem. Felnőttként ezt a szerepet a férjem vette át, aki előszeretettel viccelődött azzal, hogy az asszonykája szereti „lopni a napot.” Én végig tudtam, hogy nem vagyok lusta, hanem valami hátráltat, de már elmúltam 37 éves, mire egy orvos végre meghallgatott és megállapította, hogy ADHD-s vagyok.
Csodák csodája, mióta gyógyszert szedek, nincsenek „aktivitásszabályozási” problémáim. Próbálom visszafogni magam és nem a család és a férjem orra alá dörgölni a diagnózist, de nem könnyű, mert éveken keresztül szenvedtem a beszólásaiktól és elhitették velem, hogy a hozzáállásommal van a gond.
