„Azt hittem, a nagyapám régen meghalt már”
„Gyerekkorom óta úgy tudtam, hogy az anyai nagyapám meghalt, még mielőtt megszülettem volna” – kezdi a családi titkot a 42 éves Tamara. „A családban soha nem beszéltek róla, csak annyit tudtam, hogy nagyon fiatalon ment el.
Tizenkilenc éves voltam, amikor egy régi dokumentumot kerestem anyukám szekrényében, és találtam egy képeslapot. Egy férfi írta anyukámnak, és a végén az állt: „Szeretettel, apa.”
Néztem a dátumot, és láttam, hogy egy olyan évszám szerepel rajta, amikor már én is éltem. Anyám először hárított, de végül bevallotta, hogy a nagypapa nem halt meg, csak elhagyta a nagymamát egy másik nőért, amikor anyám még gyerek volt. Olvass még a témában
Miért nem tudok más nők sikerének örülni úgy, hogy közben nem a saját kudarcomra gondolok?
Az igazi barátság ott kezdődik, hogy lemondhatok egy programot azzal az indokkal, hogy „ma nincs kedvem”
Jelen vagy a saját életedben, vagy örökké máshol jár az eszed? Teszteld a mindfulness-szinted!
„A ‘családfő’ egy napot nem tud lemenedzselni a gyerekekkel” – Ha a férfiak a vezetők, akkor miért a nő hoz meg minden döntést?
A mama annyira haragudott rá, hogy nem engedte többé a gyerekek közelébe, sőt kijelentette, hogy a nagyapám „az ő szemében innentől kezdve halott”. Anyám meg az öccse pedig, gyerekként természetesen átvették ezt a haragot, és még felnőttként is elzárkóztak az apjuktól, akárhányszor próbált kapcsolatba lépni velük.
Nekünk, unokáknak pedig már születésünk óta azt mondták, a nagypapa régen meghalt. Csak azt nem tették hozzá, hogy csak az ő szemükben.„
A cikk a hirdetés alatt folytatódik
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
