Barátok
Apám magának való, mogorva ember volt, anyám pedig nyugtatókon élt, ezért én viszonylagos elszigeteltségben nőttem fel, mert hozzánk sosem jött senki. A rokonokkal nem tartottuk a kapcsolatot, a szüleimnek nem voltak barátai és az én haverjaim sem jöhettek fel, mert apám szavait idézve: „ide fel nem hozod a hitvány sleppedet!” Én szeretném, hogy a fiamnak legyen baráti társasága, de szorongással tölt el, ha ő felmegy valakihez suli után – mert féltem őt – illetve az is, ha valaki hozzánk jön. Például pánikrohamot kapok, hogy biztosan piszkos a lakás és meg fog szólni. Egyszer próbáltam nálunk szülinapi zsúrt szervezni, de hatalmas nyomás volt nekem a házigazda szerep, végig remegtem az idegességtől és kudarcnak éreztem magam, amiért csak kevesen jöttek el.
