A kezdetek
Férfiként annyit tudok erre mondani, hogy nekünk senki nem tanítja meg kiskorunkban, hogy szeressük és tiszteljük a nőket. Talán annyi ragad ránk, hogy illik előttük kinyitni az ajtót vagy segíteni nekik megemelni a nehéz csomagot, de ez minden. Nem tanuljuk meg, hogy tiszteljük a határaikat, hogy a „nem” az nemet jelent. Azt tanuljuk, hogy férfiasnak (erősnek) lenni jó, „lányosnak” (gyengének) lenni ciki. És mit tiszteljük abban, aki gyenge? Annyit látunk, hogy tornaórán szinte mindenben jobbak – tehát felsőbbrendűek – vagyunk náluk és azt, hogy anyánk otthon (munka után) mos, főz, takarít amig apánk a tévé előtt döglik. És felnőttként mi is ezt fogjuk elvárni a nőktől. Egyszerűen nem tanuljuk meg emberként kezelni őket.
