Egyszer azt mondta nekem egy srác, hogy nem járna velem, mert túl okos vagyok. Hirtelen nem is tudtam, hogy megköszönjem-e a bókot – elvégre elég ritkán dicsérik a férfiak a nők intelligenciáját, inkább csak a külsőnkre fókuszálnak – vagy felháborodjak a kijelentésen. Ezért inkább magamban elszámoltam tízig, majd higgadtan megkérdeztem tőle, hogy mégis miért mondta ezt.
Legnagyobb meglepetésemre nem kertelt, hanem őszintén elmondta, hogy egyrészt a buta lányokat könnyebb lenyűgözni, másrészt nem igazán kell velük vitatkozni, hiszen nem nagyon van önálló véleményük, sem különösebb ambícióik. Engem ez a kijelentés megdöbbentett, de elgondolkozva rajta valamelyest igazoltnak láttam, hiszem az okos barátnőim mindig nehezebben találtak maguknak párt, mint a környezetemben lévő „egyszerűbb” lányok.
A legközelebbi közös vacsorán meg is kérdeztem a csajokat, ők hogyan vélekednek erről, és szinte mindannyian szemrebbenés nélkül mondták, hogy igen, egy okos nő határozottan hátrányosabb helyzetből indul, ha párkeresésről van szó.
Olvass még a témában
Nevetve kérdeztem őket, hogy nem elég a sok irreális követelmény, aminek meg kell felelnünk – legyél vékony, mint egy szupermodell, de legyen nagy melled és kerek feneked, hosszú lábad, dús hajad-ajkad-szempillád és sorolhatnám –, most már az is baj, ha okos az ember lánya?! Mire ők komolyan bólogattak, hogy igen, egy nőnél az ész mindig hátrány. Én ezt nem voltam hajlandó elfogadni és éjszakába nyúlóan beszélgettünk erről.