Csakhogy a valóságban ez a fajta lazaság ritkán természetes állapot, sokkal inkább egy szerep, amit magunkra erőltetünk, mert azt hisszük, ezzel vonzóbbak leszünk. A baj ott kezdődik, amikor a színjáték annyira túlgondolt lesz, hogy pont az ellenkező hatást éri el: a másik fél megérzi a feszültséget a felszín alatt, és ez sokkal kínosabb, mint bármilyen őszinte esetlenség.
1. A túlzott közöny, ami valójában feszültséget sugároz
Az egyik leggyakoribb csapda, hogy valaki annyira igyekszik nem érdekeltnek tűnni, hogy a viselkedése már-már ellenséges lesz. Nem kérdez vissza, nem reagál a viccekre, a telefonját nézegeti, miközben a másik mesél valamit, ami neki fontos.
Ez nem laza, ez egyszerűen udvariatlanság, amit a randi partner ritkán értékel nyugodt magabiztosságnak, sokkal inkább érdektelenségnek vagy unalomnak könyvel el.
A pszichológiában jól ismert jelenség, hogy amikor tudatosan próbálunk elrejteni egy érzelmet, a testünk gyakran árulkodóbb jeleket ad, mint ha egyszerűen hagynánk megnyilvánulni. A hűvös távolságtartás mögött megjelenő merev testtartás, a túl gyors válaszok vagy éppen a hosszú csendek sokkal inkább szorongásra utalnak, mint nyugalomra. A randi partner ezt tudat alatt érzékeli, még akkor is, ha nem tudja pontosan megfogalmazni, mi zavarja. Olvass még a témában
TESZT: Milyen pasi nem tud neked ellenállni?
„A kolléganőm kedves volt és rájöttem, hogy a csajom toxikus” – Férfiak, mikor jöttetek rá, hogy nem boldog kapcsolatban éltek?
„Remélem nem hiszi, hogy járunk” – Férfiak gondolatai az első szex után
„Kíváncsi voltam, hogy igaz-e a mondás, miszerint nagy láb, nagy szerszám.” – Miért mentél bele a szexbe az első randin?
Az igazán laza attitűd nem abban áll, hogy elnyomjuk az érdeklődésünket, hanem abban, hogy megengedjük magunknak a spontán reakciókat: nevetünk, ha tényleg vicces valami, kérdezünk, ha kíváncsiak vagyunk. Ez sokkal vonzóbb, mint egy jól megjátszott közöny, mert hitelesnek hat.
A cikk folytatódik, lapozz!
A legjobb cikkek, horoszkópok és tesztek – egyenesen a postaládádba, ingyen.
