Még ma is pontosan emlékszem arra az érzésre, amikor az ember ott áll a bolt közepén, a játszótéren vagy a villamosmegállóban, miközben a gyereke éppen teljes hangerővel üvölt. Szerintem kevés dolog van, ami ilyen sebességgel tudja vészhelyzet üzemmódba állítani az idegrendszert. És ha ez nem lenne elég, hogy rosszul érezd magadat, közben mindenki benneteket néz. Mintha minden tekintet azt üzenné:
„Miért nem neveled meg azt a gyereket?”
Pedig éppen nevelés történik, úgy, ahogyan annak történnie kell, még akkor is, ha a nagyvilág számára ez bizony néha kényelmetlen. A gyerekek ugyanis néha üvöltenek. Ez van.
Amit mi hisztinek hívunk, valójában annak a természetes fejlődési szakasznak a része, amikor a gyerek még egyszerűen nem képes szabályozni az érzelmeit. Az agya még fejlődésben van, az idegrendszere még érik, és azok a dolgok, amelyek nekünk teljesen jelentéktelennek tűnnek – eltört a keksz, nem ő nyomhatta meg a lift gombját, rossz színű poharat kapott –, számára valódi, megélt tragédiák. Nem azért, mert elkényeztetett. Nem azért, mert manipulál. Hanem azért, mert tényleg ennyit bír még el az idegrendszere. Olvass még a témában
Rá akartam szólni a tinédzserekre a buszon, de nem mertem – ahogy senki más sem
„Vasárnap reggel 7-kor a telefonban üvöltött velem” – Elviselhetetlen főnökök
Miért tör rád ősszel a szorongás, amikor azt hitted, már feldolgoztad? Az évforduló-effektus évekkel később is kísérthet
„Sok férfi az öngyilkosság szélén áll, a társadalom meg kineveti” – férfiak randigurujaként ezt a 7 dolgot üzenem a nőknek
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
