Hivatalosan leszokott dohányos vagyok. Évek óta. Nem szívok cigit, nem tartok otthon öngyújtót, és ha valaki megkínál, általában nemet mondok. Általában. Mert van néhány helyzet, amiben valahogy mindig ugyanaz történik, és amiről a páromnak fogalma sincs.
Nem szándékosan hallgattam el. Csak egyszer nem mondtam el, aztán kétszer, és most már annyi ideje nem tud róla, hogy nem csak a cigarettát kellene megmagyarázni, hanem azt is, hogy miért nem szóltam eddig.
Hogyan szokott ez elkezdődni
Nem reggel kezdődik. Nem stresszesen, nem rosszul érzem magam, és akkor nyúlok utána. Általában valami kellemes helyzetben jön: egy terasz, egy jó társaság, egy kis bor, a nyár. Valaki rágyújt mellettem, megcsap az illat, és valami bekapcsol. Nem kívánság, inkább egy reflex. Még mielőtt végiggondolnám, már megkérdeztem, hogy kaphatok-e egyet. Olvass még a témában
„Nem azért vettek fel, hogy gondolkodjak” Elképesztő munkahelyi panasz-történetek
Folyékony orrműtét, vádlikarcsúsítás: Ennyi dologra jó a botox – de megéri?
Ilyen, amikor egy szorongó és elkerülő kötődési típus alkot egy párt – és így tudjuk működtetni a kapcsolatunkat
10 dolog, ami valóban számít a pasiknak az első randin
Az első pár slukk mindig kicsit rossz, szédülős, fojtós, idegenszerű. Az agy jelzi, hogy ezt nem szoktuk csinálni. De aztán, valahogy, mégis folytatom. Nem azért, mert annyira jó. Inkább azért, mert a kezem tudja, hova tegye, a társaság ritmusa hirtelen más lesz, és az egész jelenet valami régi, ismerős érzést hoz elő.
Az ilyen estek a dohányzástól függetlenül is jobbak szoktak lenni: jobb a társalgás, könnyebb belefeledkezni a pillanatba, valahogy szabadabb az egész. Utólag persze tudom, hogy ez nem a cigaretta érdeme, inkább az este hangulatáé, a bor érdeme, a jó embereké. De az agy könnyen összeköt dolgokat, amik csak időben estek egybe, és én nyilván nem vagyok kivétel.
Miért nem mondtam el
A párom tudja, hogy régebben dohányoztam. Azt is tudja, hogy leszokott dohányos vagyok. Amit nem tud, az az, hogy a „leszokott” szó nálam egy kicsit rugalmasabb kategória, mint ahogy hangzik.
Nem mondtam el, mert nem akartam megmagyarázni. Nem akartam meghallgatni, hogy ez egészségtelen, mert én is tisztában vagyok vele. Nem akartam látni azt az arcát, amin az van, hogy „akkor te nem is szokott le igazán.” Mert lehet, hogy igaza lenne.
De van még valami. A dohányzás a párok között furcsa terep. Nem olyan, mint megvallani, hogy néha eszek csokoládét éjjel, vagy hogy kihagytam az edzést. A ciginek súlya van – egészség, ígéret, önkontroll. Ha azt mondom, hogy „néha azért mégis”, az átírja azt a képet, amit magamról festettem. És azt a képet, amit ő lát. Azt a képet, ami alapján valószínűleg döntött is rólam valamit, amikor elkezdtük.
Az elején úgy gondoltam, egyszer elmondom majd. Amikor nem lesz akkora ügy. Csak az a pillanat sosem jött el, mindig volt valami, ami miatt éppen nem volt jó alkalom. Aztán az idő eltelt, és azzal, hogy egyre hosszabb lett a hallgatás, egyre nehezebb lett megszakítani.
A titok ára
Titkolni valamit a párodtól apró, de folyamatos energiabefektetés. Fogat mosok kétszer, spray-t használok, és ha valaki cigarettaszagot érez rajtam, „valaki más dohányzott mellettem” – ami néha igaz is, csak éppen én is csatlakoztam hozzájuk. Tudom, hogy ez nevetséges. Tudom, hogy ha ő csinálná ugyanezt, én is érezném. De valahogy mégsem mondom el.
Van egy különös paradoxon ebben: minél tovább titkolom, annál nagyobb ügy lesz, ha egyszer kiderül.
Nem a cigaretta maga az, amitől tartok, hanem az, hogy kiderül, hány alkalmat hagytam el az elmondásra, és egyiken sem tettem meg. Ez már egy kicsit másabb dolog, mint az, hogy „na, rágyújtottam párszor”. Ez inkább azt mutatja, hogy eldöntöttem valamit – azt, hogy ő ne tudjon róla.
És ez a döntés egy kicsit visszafordíthatatlan, mert ha most elmondom, az előző hónap (és az előtte lévők) is másképp néznek ki visszafelé.
Talán azért, mert amit titkolok, az nem igazán a cigaretta. Hanem az, hogy nem vagyok olyan fegyelmezett, mint amennyire mutatom. Hogy van bennem egy rész, amit nem tudok teljesen kontrollálni. És ez nagyobb bevallás lenne, mint egy szál cigi.
Mit gondolok róla, amikor józan fejjel végiggondolom
Napközben, a szokásos helyzetekben, ha végiggondolom az egészet, kicsit furcsán érzem magam tőle. Nincs bűntudatom, inkább úgy látom, mint aki maga teremtett egy helyzetet, de most már nem teljesen érti, hogyan jutott idáig.
Racionálisan nézve: néhányszor rágyújtottam egy évben, nem szívok rendszeresen, nem vásárolok magamnak, és nem tervezem, hogy újrakezdjem. Ez egy nagyon kicsi, nagyon alkalmi dolog. Semmi, amiért érdemes lenne drámát csinálni. És mégis csináltam belőle egy drámát azzal, hogy elhallgattam.
Azzal, hogy a kétszeri fogmosás mára egy automatikus rituálévá vált, amit gondolkodás nélkül csinálok, ha az a bizonyos este olyanra sikerült. Ez a titkolás felvet valamit, amit nem szívesen gondolok végig: hogy mennyire döntöm el egyedül, mit érdemes elmondani és mit nem? És ez kinek a dolga, ha kettőnkről van szó?
Megéri bevallani?
Nem tudom. Vannak napok, amikor arra gondolok, hogy egyszerűen csak elmondom, lazán, mellékesen, mint valami apróságot. „Tudod, néha azért még rágyújtok, ha jó társaság van.” De aztán elképzelem a folytatást. Azt, hogy hogyan néz rám. Azt a rövid csendet, ami ilyenkor szokott lenni, mielőtt valaki reagál valamire, amire nem számított. És inkább nem.
Pedig logikusan nézve nem lenne akkora ügy. Valószínűleg ő is tud dolgokat magáról, amiket én nem tudok. Valószínűleg vannak nála is kis zugok, amiket nem tár fel automatikusan. Ez az élet. A párok között nem minden áramlik szabadon – nem azért, mert hazugság, hanem mert az ember saját magának is tart fenn bizonyos tereket.
De azért ezzel a résszel küzdök. Mert ez nem az én dolgom, ez kettőnkről szól, és az, hogy döntöttem, hogy ő ne tudjon, kicsit olyan, mintha átvennék egy döntést, amit nem feltétlenül egyedül kellene meghoznom.
Aztán megint csak eljutok oda: elmondom majd. Talán amikor már nem csinálom. Vagy talán soha, és ez is csak egy apró titok marad, ami senkit nem bántott. Addig pedig marad a kétszeri fogmosás.
A legjobb cikkek, horoszkópok és tesztek – egyenesen a postaládádba, ingyen.
