Azt hinnénk, ha egy pár nyitott kapcsolatban él, akkor szinte minden konfliktust kiküszöbölnek, hiszen a legtöbb veszekedés a féltékenység és a megcsalás miatt történik, ezek pedig őket nem érintik. Egy elvált nő, aki nyolc évig élt ilyen felállásban, elmondja, miért nem fenékig tejfel a nyitott házasság.
Megváltoztatta a kapcsolati dinamikát
Természetesen nem az én ötletem volt, hogy nyissunk mások felé, de valahol megértettem a férjem. Nagyon fiatalon jöttünk össze, az elsők voltunk egymásnak és tiszteletben tartottam a döntését, hogy kalandozni akar még szexuálisan. A probléma viszont az volt, hogy az egyébként boldog, monogám kapcsolatunkba kevertünk más embereket, ami miatt a házasságunk hamar olyan kapcsolattá vált, ami gyökeresen megváltozott, ez pedig engem teljesen összezavart és nem ismertem rá.
A szabályok nem voltak elég egyértelműek
Azt hittem, az, hogy jó előre szabályokat állítunk fel, továbbra is biztosítja majd a boldog együttélést, mert bizonyos kereteket szab az effajta „kicsapongásnak”. Sajnos tévedtem.
Ezek a helyzetek pedig akkor merültek fel, mikor már késő volt. Ha valamelyikünk – főleg a férjem – olyan szituációban találta magát, amire nem volt konkrét szabály, úgy döntött, hogy akkor ezt biztos szabad, a másikunk viszont szinte mindig megbántva és kicsit becsapva érezte magát.
A baráti kapcsolatok is megsínylették
És nem csak a bírálók miatt. Mikor bejelentettük a barátainknak, hogy ezentúl nyitott házasságban élünk, mi pusztán arra gondoltunk, hogyha valamelyikük esetleg valaki mással lát minket, ne gondolja azt, hogy megcsaljuk egymást. Arról viszont nem is álmodtunk, hogy lesznek olyanok, akik ezt úgy tekintik, mint felhívást keringőre.
Engem elkezdett üldözni a férjem egyik kollégája – aki ráadásul a férjem felettese is volt, így rendkívül kellemetlen volt visszautasítani – illetve egy barátunk felesége is ajánlatott tett a férjemnek.
Visszagondolva jobb lett volna, ha az elején bevezetjük a „barátokkal sosem” szabályt, de addigra már késő volt és a baráti összejövetelek kínossá váltak.
Nehéz volt fenntartani a „kapcsolatokat”
Mindenki tudja, hogy még egy „barátság extrákkal” kapcsolatot fenntartani is időbe és energiába kerül, de mindenképpen alapos szervezésbe. Mindez még akkor is igaz, hogyha nincs rajta a titkolózás terhe. Sőt, a titkolózás – valljuk be – kifejezetten kevéssé izgalmassá teszi, hiszen a „tiltott gyümölcs” édességét a transzparencia kiveszi az egészből.
Volt, hogy a férjem kicsit többet kalandozott és a családi élet rovására ment az, hogy keveset volt jelen. Mikor pedig én kértem, hogy ő legyen a gyerekekkel, amíg én randizom, akkor úgy éreztem, ő sokkal kevésbé rugalmas, mint én vele. Ez természetesen rengeteg konfliktust szült.
Nem tudtuk kivédeni a féltékenységet
Azt hittük, amiről nem tudunk, az nem fog fájni, de nem így alakult. Ha a férjem mással töltötte az éjszakát, járt az agyam, hogy a másik nő vajon szebb, fiatalabb, lelkesebb nálam? Ugyan sosem meséltünk egymásnak a kalandjainkról – ez az egyik alapszabály volt – a féltékenység mindkettőnkben felütötte a fejét.
Előbb bennem, mert csak arra tudtam gondolni, hogy ha ennyi időt tölt más nőkkel, akkor engem már biztosan nem szeret, de végül benne is, mert többször kaptam azon, hogy a telefonomban kutat. Az állandó veszekedések felőrölték a házasságunkat, ami enélkül a döntés nélkül akár halálunkig tarthatott volna.