Bevallom, nem vagyok egy nagy költségvetés-tervezős típus. Ez azt jelenti, hogy forintra pontosan sosem bontom le a napokat, és azt sem figyelem igazán, hogy tételesen mire mennyit költök. Azzal azonban mindig tisztában vagyok, hogy mire mennyit kell áldozzak, a havi keretbe itthon mi fér bele és éppen mi nem, és igyekszek tudatosan gazdálkodni a pénzemmel.
Vannak, akik minden egyes forintról tudják, hogy éppen hova költötték (de jó is nekik, én sajnos nem vagyok ennyire alapos), és vannak, akik soha semmit nem számolnak ki előre, egész egyszerűen a mának élnek, és az éppen aktuális szükségletüket kielégítve költekeznek. Sokan pedig az 50-30-20 szabályhoz ragaszkodnak. Egy olyan költségvetési kerethez, mely pontosan beosztja havi kiadásokat, mindezt rövid vagy hosszú távú célok függvényében.
Az alábbiakban annak jártam kicsit utána, miért gondolkodnak az 50-30-20 szabályt alkalmazók jól, miért előnyös ezt a bevált taktikát alkalmazni a pénzügyek során, és vannak-e olyan emberek, akiknek ez a költekezési forma nem ajánlott. Olvass még a témában
Mi az 50-30-20 szabály lényege?
Az 50-30-20 költségvetési szabály egyszerű és hatékony módszer költségvetéseink megtervezésére, mely három kategóriába osztja a havi jövedelmet.
- 50%-ot szán az alapvető szükségletekre, tehát az élelmiszerek megvásárlására, a havi kötelező részletek, törlesztők, albérleti díj stb. befizetésére, a biztosítás fedezésére, a számlák kiegyenlítésére. Mindenre, ami nélkül élhetetlen lenne az élet, és azt a célt szolgálja, hogy a háztartásunk megfelelően működjön.
- 30% megy a személyes kiadásokra és a szórakozás egyes formáira. Vagyis az utazásokra, a ruhavásárlásra, és minden olyan – nem alapvető – szükségletre, mely saját jólétünket szolgálja, vagy hozzátesz a személyes fejlődésünkhöz, vágyaink kielégítéséhez és a szórakozáshoz.
- A maradék 20% a szabály szerint a megtakarításokra és befektetésekre vonatkozik. Ezek lehetnek rövid távú pénzügyi célok, például spórolás egy mini utazásra, vagy hosszú távú elköteleződések, mint például a házvásárlás, a nyugdíj előtakarékosság, és egyéb pénzügyi befektetések.
