Még negyven felett is olyan férfiakkal szenvedünk, akik még nem nőttek fel. Azt hinnénk, egy középkorú ember már rég a felnőttkorba lépett, de a valóság olykor kiábrándító.
A miliő
Esküszöm normálisnak tűnt, aztán felmentem hozzá. Ez az ember két napja tudta, hogy engem a lakásában fog fogadni és félreértés ne essék, én nem azt vártam, hogy minden csillogjon, de ledöbbentem. A mosogatóban toronymagasan állt a mosatlan („Ne menj a konyhába, mert ott büdös van bocsi”), a kanapéról el kellett pakolnia a szennyesruhát, hogy le tudjak ülni. A megrepedt ablaküveg szigszalaggal volt rögzítve, a tévéje egy műanyag rekeszen billegett, a hálóban nem volt ágykeret – csak egy földre dobott foltos matrac – az éjjeliszekrény pedig egy papírdoboz volt. Ha húszévesek lettünk volna, szemem sem rebben, de ez egy elvált kétgyerekes apuka volt!
