A helyesírási szabályok ismerete segít eligazodni a bonyolultabb nyelvi kérdésekben is, azonban mindig vannak kivételek, nem tipikus esetek, amikor valamelyik főszabály alpontját is ismerned kell ahhoz, hogy megfelelően járj el. Az alábbi írásmódok valami miatt kivételek vagy nem egészen tipikusak – te hányat tudnál helyesen leírni közülük?
🎥 Jobb ember vagy, mint hinnéd, ha ez az 5 dolog jellemző rád
1/5 A helyes írásmód: New York-i.
Miért? Bizonyos esetekben kötőjellel kapcsoljuk a toldalékokat az idegen közszavakhoz és tulajdonnevekhez.
Ha az idegen tulajdonnév két vagy több különírt elemből áll, akkor az -i (-s, -ista, -izmus) képzőt (a többelemű magyar tulajdonnevekhez hasonlóan) mindig kötőjellel kapcsoljuk az utolsó elemhez, s az alapforma szerinti kezdőbetűket megtartjuk: Victor Hugó-i, Walter Scott-os, Leonardo da Vinci-s, Anatole France-i, New York-i, Karlovy Vary-i, Frankfurt am Main-i, stb.
2/5 A helyes írásmód: Homérosz.
Miért? A szépirodalmi művekben, a sajtóban, az általános és középiskolai oktatást szolgáló vagy kiegészítő kiadványokban a nem latin betűs írású nyelvek neveit és szavait a magyar ábécé betűivel, lehetőleg a forrásnyelvből (tehát más nyelv közvetítése nélkül) írjuk át.
Átíráskor az idegen hangsort (pl. a kínai esetében) vagy az idegen betű- és hangsort (pl. az orosz, az arab, a görög, stb. esetében) nyelvenként szabályozott módon helyettesítjük magyar hangokkal, illetőleg az ezeknek megfelelő magyar betűkkel.
Miért? A betűszókhoz a toldalékokat kötőjellel kapcsoljuk. A közszói betűszók csupa kisbetűből állnak, mivel ezek kis kezdőbetűs szavakat helyettesítenek, ezek esetében toldalékoláskor a szó végi a, e, o írásban is nyúlik, pl. áfa, áfás (számla).
A csupa nagybetűvel írt tulajdonnévi betűszók végén azonban toldalékoláskor írásban nem nyújtjuk az a, e, o-t: az MTA-nak, az ELTE-n, az ETO-hoz, stb.