Számos oka van annak, hogy valaki még az élete derekán is a szüleivel él egy fedél alatt. Nem csak anyagi okokkal magyarázható ez az életstílus, sokszor a személyiségben, a neveltetésben rejlik a megoldás. Fontos leszögezni, hogy a háttérben csak ritkán bújik meg a lustaság és a kényelemhez való ragaszkodás.
Van, akinek ez ideális
Azok, akik otthon élnek negyvenévesen, két csoportra oszthatók. Az egyik szenved, a másik el sem tudna képzelni ideálisabb körülményeket. Ivett az utóbbihoz tartozik. Felszolgálóként dolgozik egy étteremben, ahol a legtöbb esetben késő estig tart a műszak. Egyedül neveli az általános iskolás lányát és a szülei nélkül nehezen tudná megoldani ezt a helyzetet.
Ivett azt mondja, a szülőkkel való együttélés számára egyáltalán nem kényszer megoldás, nagyon szeret így élni. „Anyukám és apukám fiatalos gondolkodású, gyermekcentrikus és nagyon segítőkész nagyszülők. Imádják egymást a lányommal és én is örülök, hogy szabadidőmben egy szerető család vesz körül. Bevásárolok, közösen főzünk, együtt járunk jógázni is.” Olvass még a témában
Család terapeuták szerint fontos, hogy a harmónia érdekében a szülői házban élő felnőtt gyermeket egyenrangúként kezelje az idősebb generáció és ne gyerekként. Ha megtanulják, hogy ne szóljanak bele napi szinten az életmódjába, a szokásaiba és ne akarják mindenáron nevelni, akkor kisebb az esély a konfliktusok kialakulására.
