Izolda – legendákból szőtt, kelta–walesi gyökerű név
Az Izolda (Isolde, Iseult) a középkori szerelmi legenda, a Trisztán és Izolda története révén vált ismertté egész Európában. Eredete kelta–walesi gyökerű, de a név jelentése nem egyértelmű: egyes magyarázatok szerint az ősi walesi Esyllt/Esyllt névre vezethető vissza, amihez a „kedves, hűséges” jelentéskör társul, más etimológiák az ófelnémet elemekből (is = „jég”, hiltja = „harc”) bontják ki a „jég-harc” képiségét. A legenda, a szerelemital és Wagner „Tristan und Isolde” című operája miatt a névhez ma is a szenvedély, a végzetes vonzalom és a hűség próbája kapcsolódik.
Ismert viselői: Isolde Kostner (olasz olimpiai érmes alpesi síző), Isolde Kurz (német írónő), Isolda Dychauk (színésznő). Magyarországon ritkább, ezért különleges, egyedi névválasztásnak számít.
Személyiségkép és szimbolika: az Izolda név romantikus-misztikus aurája miatt gyakran társítják a 7-es számmisztikai rezgéshez, ami az intuíció, a lelki mélység, a spirituális keresés és a művészi érzékenység rezdüléseit erősíti. Az „Izolda” típusú személyiség mágneses jelenléttel bír, könnyen olvas az emberek között húzódó finom jelekben, és erősen rezonál a zenére, irodalomra, vizuális művészetekre. Kihívásként időnként túlságosan drámaian élheti meg az érzelmeit, ezért jól jön számára minden, ami tudatosítja a határokat: művészetterápia, jóga, természetközeli időtöltés. Olvass még a témában
