Az utolsó dühkitörés
„Tizenéves voltam, hajnali 3 körül a nappaliban ültem, csak lazán a kanapén, a laptopommal. Két évvel korábban a nagybátyám meghalt abban a szobában, ami pont a nappali fölött volt. Esküszöm, olyan volt, mintha hirtelen az összes ablakot kinyitották volna odafent – a huzat hangja és az érzés is ezt tükrözte. Aztán egyszer csak egy hatalmas dörrenést hallottam közvetlenül fölöttem, az emeleten.
Olyan volt, mintha valaki felkapott volna egy széket, és teljes erővel visszacsapta volna a padlóra vagy valami hasonló. Teljesen lefagytam egy percre, majd villámgyorsan felszaladtam a lépcsőn, és bementem a szobámba, ami a ház túlsó végében volt. A nagybátyám nem éppen békés körülmények között hunyt el. Úgy éreztem, mintha ez lett volna az utolsó dühkitörése – mielőtt végleg elhagyta volna a házat.”
