Világos határok húzása
Talán ez volt számomra a legfontosabb lecke. Ha nincs fix munkaidő, akkor magadnak kell megteremtened a határaidat. És ehhez nemcsak fegyelem kell, hanem bátorság is. Mert könnyű rábólintani arra, hogy „csak gyorsan” megcsinálsz még valamit este hat után. Könnyű megnyitni az emailt, ami munkaidőn kívül érkezett, és azonnal válaszolni. De minden egyes „igen” azt jelenti, hogy a saját határaidat rúgod fel.
Meg kellett tanulnom nemet mondani. Nem olvasok munkaidőn kívül emaileket. Nem szervezem át a napomat azért, mert valakinek úgy kényelmesebb. Nem vállalok el olyan feladatot, ami nem fér bele az időmbe, bármennyire is szeretné az ügyfél.
Ez nem könnyű, mert a szabadúszó létben ott az állandó félelem is: „Mi lesz, ha elveszítem a munkát?” De ma már tudom, hogy legalább ilyen fontos feltenni magamnak a kérdést: „Mi van, ha elveszítem magamat a munkámban?”
Az asszertív kommunikáció – vagyis a kedves, együttműködő, de határozott módja annak, hogy közöljük a kereteinket – életmentő készség lett számomra. És nemcsak a szabadúszóknak hasznos: bárki, aki dolgozik, nyerhet vele. Mert a munka és a magánélet közti egyensúly nem valami, amit mások biztosítanak neked. Neked kell megteremtened a sajátodat. Olvass még a témában
