Az írásban folytatott beszélgetések pedig sokszor plusz vitatémákat szülnek. Nem hallom a hanglejtéseket, nem látom az arcát, és emiatt könnyű félreértelmezni bizonyos mondatokat, pláne, hogy egyébként is feszültebb hangulatban vagyok. Olykor butaságokon vitatkozunk, aztán később csak nevetünk rajta, mert ezt az oldalunkat eddig magunk sem ismertük. Néha úgy érzem, talán már nem gondol rám annyit, máskor pedig biztosan tudom, hogy nagyon hiányzom neki.
A gond, hogy a fizikai érintések, a szimplán csak egymás mellett töltött idő fontosabb, mint azt gondolnánk. Egészen addig észre sem vesszük, mennyit számít két ember kapcsolatában, míg nem nyílik rá lehetőségünk többé.
De ugyanakkor azt gondolom, hogy sokat elárul egy kapcsolat erejéről az, hogy mennyire tudunk kitartani egymás mellett a nehéz időszakokban. Mert amikor minden jó, könnyű együtt lenni. A kérdés, hogy ha az élet akadályokat gördít elénk, képesek vagyunk-e közösen tovább haladni? A házi karantén, a koronavírus és minden, ami ezzel együtt jár meg fogja mutatni, hogy sikerül-e kitartanunk, és ha igen, az adni fog egy jó alapot a folytatásra. Olvass még a témában
