„A párommal másfél hónapja nem láttuk egymást” – Őszinte beszámoló a magányos karanténról

„A párommal másfél hónapja nem láttuk egymást” – Őszinte beszámoló a magányos karanténról

Címlap / Szerelem / Párkapcsolat / „A párommal másfél hónapja nem láttuk egymást” – Őszinte beszámoló a magányos karanténról

Ha a családoddal, pároddal tudod tölteni a házi karantént, igazán szerencsés vagy. De ha valamiért úgy alakult az élet, hogy kénytelen vagy a partneredtől külön lenni, úgy, hogy még csak fogalmatok sincs arról, mikor találkozhattuk újra, nincs egyszerű dolgod. Egyik olvasónk, Brigi is hasonló helyzetbe került, és most megosztotta velünk történetét.

Sosem hittem a távkapcsolatok sikerében, ezért egy rossz tapasztalat után felhagytam velük örökre. És most, rajtunk kívülálló okok miatt mégis kicsit ebbe a helyzetbe kerültünk a párommal, hiszen a karantént nem együtt, hanem sok-sok várossal arrébb töltjük egymástól.

Közel egy éve vagyunk együtt, még nem költöztünk össze; ő két lakótársával él a fővárosban, én pedig a karantén idejére hazautaztam idős anyukámhoz, hogy segíteni tudjak neki. A home office miatt ezt gond nélkül megtehettem, de ennek ellenére sem volt egyszerű döntés. Ugyanakkor az fel sem merült bennem, hogy magára hagyjam ebben a nehéz időszakban, ám így a kapcsolatomat állítottam próba elé. Azt pedig el kell, hogy mondjam, nem egyszerű a helyzet, annak ellenére, hogy Dávid nagyon megértő velem.

Külön lenni valakitől, akit egyébként hetente többször is látsz egy ideális esetben, eleinte különösen nehéz volt. Rengeteg ötlet merült fel bennünk arról, hogy esetleg ő költözhetne le hozzánk (munka miatt nem lehet), vagy akkor találkozzunk legalább egy hétvégén kicsit (de mivel ő és a lakótársai a munkájukból kifolyólag sok emberrel érintkeznek, ezt a kockázatot anyukám miatt nem mertem bevállalni), így megmaradtak nekünk a Skype-pal töltött esték, a csetelések és a telefonhívások. Egy-két hétig ez elég is volt, sőt, arra próbáltam fókuszálni, hogy most kint lehetek sokat a kertben, a természetben, összeszedhetem a gondolataimat, még új hobbikat is találhatok magamnak! De közben sosem tudtam igazán elengedni magam.

Hiszen ott motoszkál minden nap a fejemben a kérdés, hogy vajon mikor lesz ennek az egésznek vége, mikor találkozhatok újra a párommal, és egyáltalán milyen lesz a kapcsolatunk akkor, amikor erre végre lehetőségünk nyílik.

Vajon nyomot hagy rajta a tény, hogy hónapokig nem láttuk egymást? Vajon csillapodtak az érzések? Vagy épp ellenkezőleg, jobban fogjuk értékelni egymást és az együtt töltött időt? Mindig az utóbbiakban reménykedem.

milangucci/depositphotos.com

A legrosszabb része ennek az egésznek a bizonytalanság. Ha távkapcsolatban élnénk iskola vagy munka miatt, legalább tudnám visszaszámolni a napokat a következő találkozásig, de a házi karanténban erre lehetőségem sincs. Nem tudni, hogy a nyarat már a régi kerékvágásban tölthetjük-e, vagy sok-sok hónap elteltével áll helyre a világ, így pedig még azokat is elszomoríthat napokra a helyzet, akik legalább nem a másiktól távol töltik az idejüket.

Az írásban folytatott beszélgetések pedig sokszor plusz vitatémákat szülnek. Nem hallom a hanglejtéseket, nem látom az arcát, és emiatt könnyű félreértelmezni bizonyos mondatokat, pláne, hogy egyébként is feszültebb hangulatban vagyok. Olykor butaságokon vitatkozunk, aztán később csak nevetünk rajta, mert ezt az oldalunkat eddig magunk sem ismertük. Néha úgy érzem, talán már nem gondol rám annyit, máskor pedig biztosan tudom, hogy nagyon hiányzom neki.

A gond, hogy a fizikai érintések, a szimplán csak egymás mellett töltött idő fontosabb, mint azt gondolnánk. Egészen addig észre sem vesszük, mennyit számít két ember kapcsolatában, míg nem nyílik rá lehetőségünk többé.

De ugyanakkor azt gondolom, hogy sokat elárul egy kapcsolat erejéről az, hogy mennyire tudunk kitartani egymás mellett a nehéz időszakokban. Mert amikor minden jó, könnyű együtt lenni. A kérdés, hogy ha az élet akadályokat gördít elénk, képesek vagyunk-e közösen tovább haladni? A házi karantén, a koronavírus és minden, ami ezzel együtt jár meg fogja mutatni, hogy sikerül-e kitartanunk, és ha igen, az adni fog egy jó alapot a folytatásra.

VIDEO A legnyugodtabb kutyafajták

Kövesd a Bien.hu cikkeit a Google Hírek-ben is!