Akkor mi legyen? Csak szomorkodjunk az életünk nyomorúságán minden nap?
Nem, természetesen nem gondolom azt, hogy akkor csak szomorkodjunk ezentúl azon, hogy éppen milyen rossz dolgok történnek a világban, vagy hogy vegyük fel a mártír szerepét. Ez természetesen szintén nem lenne egy egészséges életszemlélet.
Az igazság, azt hiszem, valahol félúton van, amikor elismerjük, hogy a negatív érzelmeknek is van helye az életünkben, sőt meg is kell élnünk őket ahhoz, hogy utána feldolgozhassuk őket, és tovább léphessünk belőlük.
A boldogságnak is nagyobb lesz a súlya, ha elfogadjuk, hogy az élet nem tündérmese – elvégre, ha nem vesszük készpénznek a saját jó sorsunkat, sokkal jobban megtanuljuk értékelni is azt.
Olvass még a témában
