Manapság úgy dobálózunk a toxikus szóval, mint egyfajta bélyeggel és erős ítélettel. A legnagyobb természetességgel illetünk valakit ezzel a jelzővel, miközben megfeledkezünk arról, hogy egykor nagyon is vonzónak számítottak azok a tulajdonságai, melyeket később mérgezőnek tituláltunk.
1/5 Fuss, ha toxikus!
Hallottam már olyan női párbeszédet, mely során a toxikus és nárcisztikus szó minden második mondatban elhangzott és az egyik barátnő próbálta lebeszélni a másikat az éppen aktuális pasiról. Majd a következő mondatban már az hangzott el, hogy a másik pasi milyen unalmas és egyhangú vele minden találkozás.
Hallgatva őket az kérdőjeleződött meg bennem, hogy akkor biztosan annyira rosszak a toxikus, nárcisztikus emberek? Ráadásul honnan tudhatnánk, hogy bennünk nincsenek hasonlóan rossz tulajdonságok? Egyáltalán rossznak nevezhető, ha valaki nárcisztikus? Mint mindenben, ebben is vannak árnyalatok, de szerintem mindenkiben vannak toxikus tulajdonságok. Egész egyszerűen azért, mert emberek vagyunk és nem tökéletességre születtünk.
A cikk a hirdetés után folytatódik a következő oldalon, lapozz!