A stoppos
Amikor jogsim lett, anyám a lelkemre kötötte, hogy soha nem veszek fel stoppost, mert az a „biztos halál.” Ennek ellenére egyszer este mentem le vidékre a kis tragacsommal a zuhogó esőben és felvettem egy férfit. Szegény ott állt a semmi közepén, bőrig ázva a hidegben, nem volt szívem otthagyni, hiszen tényleg nem járt arrafelé senki. Azt mondta, lerobbant a kocsija, lemerült a telefonja, félóra autóútra lakik innen és ha hazavizem, ad százezer forintot. Hazavittem, de természetesen nem fogadtam el a pénzt, amint a férfi hálálkodva beszaladt a házba, elhajtottam. Egy hét múlva megkeresett az ügyvédje. Mint kiderült, a férfi aznap este utánamszaladt annyira, hogy felírja a rendszámom és ez alapján megkerestetett. Kaptam tőle egy vadiúj autót.