Édes, mint a méz
Anyám születésnapjára látogattam haza és iszonyúan szégyelltem magam, mert nem tudtam neki ajándékot venni. (Akkor költöztem másik városba és mire kifizettem a kauciót az albérletre, egy fillérem sem maradt.) Láttam egy hölgyet, aki az út szélén állt a kocsijával és megkérdeztem, segíthetek-e valamit. Elmondta, hogy teljesen eltévedt és én útbaigazítottam, el is kísértem egy darabon, ahonnan már csak egyenesen kellett mennie. Hálája jeléül adott nekem egy csupor mézet, amit boldogan fogadtam el, mert így lett anyának ajándéka.