Tökéletes világ?
Egy fogyatékkal élő ember is akarhat, és el is érheti célját – ha segítünk neki, ha nem. Ha nem, az a mi lelki sivárságunkat tükrözi, a mi szegénységi bizonyítványunk. Ők bátrak. És mi vajon elég bátrak vagyunk az ő álmaikhoz, észrevenni azok megvalósulását?
A tökéletességre való törekvés következtében tökéletesen leamortizáljuk lelkünket, világunkat, Földünket. Ami szép, azt háborúval és környezetszennyezéssel elpusztítjuk, gyerekeink lelkét – ami a legszebb a világon – torzítjuk, hogy rosszul értelmezett elfogadásban, rosszul értelmezett sikerben lehessen részük, amikor felnőnek.
Amikor a világ azért nem tökéletes, mert ezer szín, forma, világnézet, csoda van benne, az a tökéletlenség tökéletessége, egy felsőbb hatalom sokszínű, jól működő játéka. Olvass még a témában
…és megint más, amikor mi tesszük tökéletlenné, önös érdekből és életünket megnyomorító félelmeink által. Az nem szép, és soha nem is lehet az, mert élhetetlen világot alkotunk.
