A kiszámítható valóság
Ez az, ami nem létezik, mert mindent a szabad akarat irányít. Akik menthetetlenül hisznek a sorsban, nem hisznek a döntéseik jogában, szerintük minden előre meg van írva, még az is, ha dacból a végén másképp döntünk. Ez egy látásmód, viszont, aki hisz a szabad akaratban, hisz abban is, hogy a sorsunk nincs előre megpecsételve. Ezért történhet meg, hogy egy lélek időközben az életéből való kilépés mellett dönt, mivel vagy újrakezdené az iskolát, vagy idő előtt teljesítette a céljait.
Legyen bármi is az igazság, abban kiegyezhetünk, hogy az emberiség minden, csak nem kiszámítható. Minden befolyásol minket, akár a hormonháztartásunk, vagy lelki síkon az éppen aktuális érzelmi állapotunk. Így aztán teljesen jogos a feltevés, hogy apró időbeli elcsúszásokon rengeteg múlhat az életünkben. Eseményeket, embereket, találkozókat késhetünk le, vagy éppen ellenkezőleg, élhetünk át egy szerencsétlen késés, vagy túl korai érkezés révén.
Legyen bármi is az igazság, abban kiegyezhetünk, hogy az emberiség minden, csak nem kiszámítható. Minden befolyásol minket, akár a hormonháztartásunk, vagy lelki síkon az éppen aktuális érzelmi állapotunk. Így aztán teljesen jogos a feltevés, hogy apró időbeli elcsúszásokon rengeteg múlhat az életünkben. Eseményeket, embereket, találkozókat késhetünk le, vagy éppen ellenkezőleg, élhetünk át egy szerencsétlen késés, vagy túl korai érkezés révén.
A tökéletes időzítés
Megesett már velem, hogy egy késés miatt sikerült találkoznom olyan személyekkel, akik aztán életem fontos meghatározói lettek, de elgondolkodtatott, hogy mi történt volna akkor, ha előbb, vagy még később érkezem meg a helyre? Vajon újra összehozott volna minket a sors, vagy elúszott lehetőség lett volna? Érdekes gondolatai ez az emberi életnek, hiszen nincsenek meg rá a konkrét, egyértelmű válaszok. Egyesek szerint, akiknek találkozniuk kell, előbb-utóbb úgyis találkoznak, mások viszont állítják, hogy nincsenek kőbe vésve az emberi kapcsolatok. Így tehát, mi vagyunk a saját forgatókönyvíróink életünk filmjében.
Olvass még a témában
Lekéstem a gépet, metrót, vonatot, buszt…
Számtalan ilyen történetet hallhattunk már, mégis számomra a legmeghökkentőbbek a 2001-es szeptember 11-ei terrortámadáshoz köthetők. Rengeteg interjú és tényfeltáró riport készült akkor és még évekkel később is, de mind közül a legsokkolóbbak azok a beszámolók voltak, amikor emberek vallottak arról, miért nem értek be időben az épületbe. Volt, aki a gyerek miatt késett, volt, akinél késett a vonat és olyan is volt, aki egyszerűen csak rosszat érzett aznap és nem ment be.
Ezt hallgatva pedig elgondolkoztam, hogy akkor a szabad akarat mennyire is szabad? Jobban mondva, mennyire döntünk mi arról, hogy a gyerek miatt elkésünk, hogy a vonat késik, vagy csak hallgatva az intuíciónkra, másképp cselekszünk? Érdekes és életünket meghatározó kérdéseket feszeget mindez. Mindenesetre sokan voltak aznap olyan szerencsések, hogy mindössze 10 perc választotta el őket a tragédiától.
Ezt hallgatva pedig elgondolkoztam, hogy akkor a szabad akarat mennyire is szabad? Jobban mondva, mennyire döntünk mi arról, hogy a gyerek miatt elkésünk, hogy a vonat késik, vagy csak hallgatva az intuíciónkra, másképp cselekszünk? Érdekes és életünket meghatározó kérdéseket feszeget mindez. Mindenesetre sokan voltak aznap olyan szerencsések, hogy mindössze 10 perc választotta el őket a tragédiától.
A cikk folytatódik, lapozz!
