Minden nagy írónak és költőnek van egy (vagy több) múzsája. Ezekhez a valós vagy elképzelt nőkhöz szólnak a szerelmes versek, belőlük születnek a regények nőalakjai, és ők adnak értelmet a látszólag értelmetlen szavaknak. Ahhoz, hogy minden olyan írót és költőt felsoroljak, akiknek drámai szerelmi élete volt, tíz könyv is kevés volna, így most 5 kedvencemet gyűjtöttem össze – a teljesség igénye nélkül.
Kosztolányi Dezső – A nyughatatlan lélek, az örök szerelmes
„Mostan színes tintákról álmodom.
Legszebb a sárga. Sok-sok levelet
e tintával írnék egy kisleánynak,
egy kisleánynak, akit szeretek.”
(Mostan színes tintákról álmodom – részlet)
A Nyugat első nemzedékének egyik legmeghatározóbb alakja volt. Hihetetlen művészeti közlésvágya versekben, novellákban, regényekben mutatkozott meg. Harmos Ilonát, a Vígszínház színésznőjét 1910-ben ismerte meg. Szerelmét 1913-ban feleségül vette, és egyetlen fia, Ádám tőle született. Ám Kosztolányi nem akarta elengedni a gyönyört az életéből, tovább folytatta azt az életmódot, amely olyannyira jellemezte őt, bohém volt, a szó minden értelmében. Imádta a fiatal nőket, és több vasat is tartott a tűzben.
Az 1930-as évek közepén Kosztolányi már súlyos rákos beteg volt, mégsem tudott lenyugodni. Megismerkedett Bulla Elmával, a külföldön (Bécsben és Münchenben is) ünnepelt színésznővel. Őrült szenvedély fűzte a nőhöz. 1935-ben azonban újabb szeretője lett, Radákovich Mária, akit Visegrádon ismert meg. Annyira imádta a nőt, hogy rákja sem érdekelte, még csillapodott is a betegség. Még a halálos ágyán is azért könyörgött, hogy juttassanak el egy rózsacsokrot szeretője lakására.
Legszebb a sárga. Sok-sok levelet
e tintával írnék egy kisleánynak,
egy kisleánynak, akit szeretek.”
(Mostan színes tintákról álmodom – részlet)
A Nyugat első nemzedékének egyik legmeghatározóbb alakja volt. Hihetetlen művészeti közlésvágya versekben, novellákban, regényekben mutatkozott meg. Harmos Ilonát, a Vígszínház színésznőjét 1910-ben ismerte meg. Szerelmét 1913-ban feleségül vette, és egyetlen fia, Ádám tőle született. Ám Kosztolányi nem akarta elengedni a gyönyört az életéből, tovább folytatta azt az életmódot, amely olyannyira jellemezte őt, bohém volt, a szó minden értelmében. Imádta a fiatal nőket, és több vasat is tartott a tűzben.
Az 1930-as évek közepén Kosztolányi már súlyos rákos beteg volt, mégsem tudott lenyugodni. Megismerkedett Bulla Elmával, a külföldön (Bécsben és Münchenben is) ünnepelt színésznővel. Őrült szenvedély fűzte a nőhöz. 1935-ben azonban újabb szeretője lett, Radákovich Mária, akit Visegrádon ismert meg. Annyira imádta a nőt, hogy rákja sem érdekelte, még csillapodott is a betegség. Még a halálos ágyán is azért könyörgött, hogy juttassanak el egy rózsacsokrot szeretője lakására.