Farkas – eredet, jelentés, hírességek, személyiség
A Farkas ősi magyar személynév, amely közvetlenül a „farkas” szóból származik. Jelentése magától értetődően: „farkas”, a hiedelemvilágban a bátorság, az erő, a túlélés és a falkahűség jelképe. A középkorban gyakran adott férfinév volt, és a magyar történelemben is szép számmal találkozunk vele. A legnevesebbek közül említhetjük Bolyai Farkast, a kiváló matematikust és pedagógust (Bolyai János édesapját), de ott van a 17. századi erdélyi történetíró, Bethlen Farkas és a krónikás Cserei Farkas is. Érdekesség, hogy a Farkas ma ritkább keresztnév, ugyanakkor vezetéknévként nagyon elterjedt, s a „farkasordító hideg” kifejezés máig őrzi a nép nyelvi képzeletét.
Néphagyományok és szimbolika: a farkas kettős lény a magyar képzetekben – egyszerre félelmetes és tiszteletet parancsoló erőállat. A késő őszi, ködös időben a régi falusi világban gyakoriak voltak a védelmező imádságok és ráolvasások a vadállatoktól óvva a jószágot; a farkas így nemcsak ragadozóként, hanem a természet rendjének részeként is megjelenik.
Rövid személyiség-elemzés: a Farkas név rezgése a név szimbolikájából adódóan a vezetői attitűdöt, a kitartást és a falkaszellemet erősíti. A névhez gyakran társítanak 1-es és 8-as jellegű numerológiai energiákat: az 1-es az önállóságot és az újrakezdés bátorságát, a 8-as a fegyelmet, stratégiai gondolkodást és anyagi-gyakorlati érzéket hangsúlyozza. A „Farkas” személyiség sokszor karizmatikus, ösztönösen jó a helyzetfelismerésben, és védelmezően áll a sajátjai mellé. Olvass még a témában
Wolfgang – eredet, jelentés, legendák, hírességek, személyiség
A Wolfgang ófelnémet eredetű név, elemeire bontva: „wolf” (farkas) + „gang” (járás, út), vagyis nagyjából annyit tesz: „aki a farkas útját járja”, „farkasléptekkel haladó”. A magyar naptárban ma elsősorban a Farkas magyar megfelelőjeként tűnik fel, a kapcsolódó szent ünnepe miatt. Ezen a napon tisztelik Szent Wolfgangot, a regensburgi püspököt, akinek legendája az ausztriai Wolfgangsee környékéhez kötődik: a hagyomány szerint egy erdei remeteségben jelölte ki egy templom helyét úgy, hogy belevágta a bárdját a rengetegbe – ahol a fejsze földet ért, ott épült fel a szentély. Innen ered, hogy Wolfgangot sokfelé a fafaragók és ácsok védőszentjeként is tisztelik, és a késő őszi zarándoklatok idején ma is élő kultusza van a Salzkammergut vidékén.
