A só
A kislányom tipikus ötéves kis szőke copfos tündér, mindenki imádja. Cserfes, vicces és szeretetteljes, egy igazi álomgyerek. Ezért is döbbentem meg, amikor kiderült, miért vonul el ebéd után a kertbe a sószóróval. Egyik nap utánamentem és elborzadtam, amikor láttam, hogy meztelencsigákat kínoz.
Szerencsétlen állatokra szórt a sót, azok meg kínlódva vergődtek, miközben fehér váladékot termeltek, hogy lemossák magukról a maró sót, amit a gyerek lelkesen újraszórt, miközben aranyosan dúdolt. Azonnal rákiabáltam, amitől megrémült és nem is tudta, mi rosszat tett. Később – miközben a kerti csapnál mosogattuk a csigákat – elmagyaráztam neki, hogy az állatokat szeretni és védeni kell. Csak remélni tudom, hogy az állatkínzó hajlamait még sikerült csírájában elfojtanom, mindenesetre azóta figyelemmel kísérem, amikor a kertben játszik.
