8. Evickélve
A bátyám, aki mindenkinél mindent jobban tud. Elmentünk táborba és kérdezte a vezető, hogy tudunk-e evezni. Én mondtam, hogy nem és beosztottak valaki mellé aki tudott, de bátyám hamarabb harapta volna le a nyelvét, minthogy elismerje, hogy nem ért valamihez. Határozott igennel válaszolt és egy lány mögé ültették.
Természetesen fogalma nem volt, mit kell csinálni és először körbe-körbe forogtak – míg a vezető kiabálta nekik az instrukciókat – majd beborultak a vízbe. Életemben nem szórakoztam még olyan jó, mindene elázott. Később persze megvert, amiért kinevettem, de azóta is dédelgetem ezt az emléket.
