Azok a feladatok jelentik a legnagyobb kihívást általában, amelyeknél nincs egyértelmű határidő, vagy nem látható a vége. Sokak számára az is kihívást jelent, hogy egy nagyobb projektet végigvigyenek, mert csak a végcélt látják, de fogalmuk nincs, hogyan juthatnak el odáig, egyszerűen túl nagy falat számukra.
Mindannyiunknak vannak olyan félbehagyott dolgai, amelyeket soha nem fejeztünk be, vagy amit el sem kezdtünk. Ezzel nincs gond, amíg ritkán fordul elő velünk ilyesmi. Onnantól válik problémává, ha szinte minden, amibe belekezdünk, félbemarad: soha nem érünk végére a rendrakásnak, belekezdünk egy blogírásba nagy lelkesedéssel, aztán nem folytatjuk többé, felnőtt korunkban is még meg akarunk tanulni angolul, de se az online tanulás, sem a tanfolyami órák, sem a magántanár nem tűnik jó megoldásnak, és még mindig csak a bemutatkozást tudtuk megtanulni stb.
Az emberek negyede krónikus halogató, ez tűnik számukra az egyetlen járható útnak a félelmeik leküzdésére.
Olvass még a témában
Félünk attól, hogy mások megítélnek: az emberek nem szeretik, ha mások értékelik a teljesítményüket. Azáltal, hogy halogatják egy feladat befejezését, elkerülhetik a húsbavágó értékelést. Tartunk attól, hogy túl magasra tettük a mércét: néha nem a bukástól való félelem, hanem pont a siker hátráltat bizonyos dolgok elvégzésében.
