Béke
Kibékülnék a bátyámmal. Négy éve összevesztünk egy karácsonyi összejövetelen (tipikus) és azóta nem beszéltünk. A vita tárgya az volt, hogy melyikünk tesz többet többet idős szüleinkért – nyilván mindketten azt bizonygattunk, mi többet, mint a másik – és mondott valamit, amin annyira kiakadtam, hogy visszavágtam valamivel, ami meg neki esett nagyon rosszul. Innentől kezdve minden régi sérelem előjött és undorító dolgokat vágtunk egymás fejéhez, olyanokat, amik után tényleg nincs visszaút. Az a röhej, hogy ma már fel sem tudom idézni, ki mit mondott, csak az érzést, hogy mennyire megbántott és nyilvánvalóan én is őt. Most eszem ágában nem lenne felhívni őt, de ha tudnám, hogy meg vannak számlálva a napjaim, akkor biztos nem akarnék úgy meghalni, hogy vele nem rendeztem a dolgokat.
